Én írok. Meg van amikor nem írok. Meg boldogblogolok. És körbeölelem a földet. Fotók: [link] Én meg olvasok. [link] (könyvesblog) × plakátmagányban ázó éjjelek × [link] (boldogblog) |


notes to self notes to selfnotes to self by ~TavalyiSultkrumpli
one. believe in magic. belive that everything is magic, not the opposite. just like einstein stated. the sparkles in your eyes. the way you move your hand. the feeling when your chest is being filled with air. the curves of your breasts. your tanned skin. the freckles on your hip. you are magic. you really are.
two. you are not broken. never was never will.
three. you are strong enough. you don't even know how strong 'cause never really had the chance to be weak. maybe that's why you cry so passionately when you can. it feels like being human. it really does.
four. be grateful for all the bad things. be


ShoutItOut, ---- margojara 2010, nyárShoutItOut, ---- margojara by ~TavalyiSultkrumpli
Köztereket építek magam köré. Konganak az ürességtől. Néha, néha mégis van bennük valami.
Mostanában túl sokszor van hányingerem. Attól, amit érzek. Attól, amit nem érzek. Amit kellene vagy nem kellene. A legjobb barátom helyett most van egy sárga, kemény borítós, többszáz lapos füzetem. Toll nélkül már gondolkodni se tudok. Leülök, az ölembe veszem, felhangosítom a zenét, de az se tudja elnyomni a kiáltásokat, vagy azt a monoton, folyamatos z


ShoutitOut, 666 2009 augusztus 26.ShoutitOut, 666 by ~TavalyiSultkrumpli
Nem akarok félni! Ha meg kellene fogalmazzam egy mondatban, mi az életcélom, ez lenne az. Persze jobb lenne csendben, magamban őrizgetni, nem elmondani senkinek; ha esetleg rákérdeznek, inkább valami 'magasabbrendű' feleletet kellene adni, mondjuk, hogy megváltani a világot, világbéke, felfedezni a rák ellenszerét, irodalmi Nobel díjat nyerni, gazdag lenni (!). Hogy ne nézzenek furán rám. Úgy unom, hogy a 'felnőttek' furán néznek rám, ha kifejtem a véleményem valamiről, amiről s


Hazug vila'g te hazug virág! szirmaid másnak bontodHazug vila'g by ~TavalyiSultkrumpli
(rontom-bontom)
engem meg szédítő színeddel kecsegtetsz
s meddő tavasz illatát kapod szárnyaid alá.
menj és oszd szét kincseid! már nem várlak.
szakadt köpönyeged szegélyét kapod vissza
s véres csíkokkal körbefont reménysugarat.
így tép, így szakít, így rombol. így hazudik.
őrült virágosrét a világ.
játékvár s csodamímelő üres pantomim.
tükröm, tükröm, mondd meg nékem,
ki lapul